The following story might reflect badly on me again. One of my “misdeeds” from my early childhood might defend me though.

   In my hometown, a major construction project began, and the long out of use cemetery that had been hiding next to the Carmelite monastery fell victim to it. The bellowing, humming, ramshackle, fumigating construction machines turned the dead from their graves.  

   I was disgusted by this concentrated diesel smelling primordial metal reptiles. Also, by the workers. The air around them smelled of stale, sour piss, their muzzles unshaven, they looked like Lenin boys, huddled in a pack, carrying out the commands without protest. Stupid critters. (The ones I admired were criminals, gypsies, madmen…)

   I often wondered around. I was irresistibly attracted by anything that was unearthed. It wasn’t the value, what interested me was the lifting of the Veil of Secrets. To touch, to hold what had been lying dormant in the depths of the earth.  

   And on a slimy, foggy early afternoon, the forced digging of a backhoe rolled a seemingly intact human skull directly in front of me. At once I stuffed the prey into my satchel. “Now that’s an ambient lamp at home…”

“Snakes, frogs, bats! 

Wolves that smell human flesh!

Follow me!”

   When my mother came home, she found a terrible smell in and around the house, and a skull snarled at her from the carefully kept pot she cooked stuffed cabbage. (I figured I’d boil it in salty water, so it wouldn’t be so turd colored.)

   My parents gave me a good carpeting, my father buried the skull in the back of our garden, on top of that I had to confess to the “reverend” what I had done.

   In addition, he reamed me out too saying my act displeased God. Later though, after one of the Bible lessons, he told me the story of the Babylonian ruler Belshazzar, who had the skull of a Jewish general who had fallen in battle turned into a drinking trough from which he drank wine at his feasts. But once, a ghostly hand wrote mysterious marks on his wall, “mene”… “tekel”… “ufarsin”…, which meant “you have been weighed…”, “and art found wanting”…, “you shall be torn to pieces…”. 

   No doubt I was deeply impressed by the parable from the Old Testament Scriptures, but with the reverse sign.

   “From whom the spirit has evaporated doesn’t need his skull anymore. He can fuck his hands, feet, his dick, his skull…” 

   “People are idiots… They’ll cling to their vile bodies even after the lid’s been nailed on their coffins…” 

   “ Phew!”

Snakes, frogs, bats! 

Wolves that smell human flesh!

Follow me! 

   When the inner world opens, the outer world closes. The liquid red devours the paralyzed black. The compasses are simply whispers that can be separated from each other

   “I should kill someone!” 

(Translated by Gabor Gyukics)

***

Ébred a megbúvó

   Valószínű, az alábbi história újból rossz fényt vet rám. Mentségemül szolgál, kora gyermekkorom egyik „gaztette”… 

   Szülővárosomban nagyívű építkezés kezdődött, amelynek áldozatául esett a Karmelita templom mellett megbúvó réges-rég nem használt temető. A bőgő-brummogó, kopott-testű, füstös munkagépek kiforgatták sírjukból a holtakat. 

   Irtóztam a tömény gázolaj-szagú, fém-őshüllőktől. A melósoktól ugyanúgy. Valamennyit áporodott, savanyú húgyszag lengte körül, pofázmányuk borostás, úgy néztek ki, mint a falkába verődött, a kiadott ukázt ellenvetés nélkül végrehajtó Lenin-fiúk. Ráadásul ostobák, mint az állatok… (Akiket csodáltam: bűnözők, cigányok, őrültek…)

   Gyakran bámészkodtam arrafelé. Ellenállhatatlanul vonzott minden, ami a föld alól kerül elő. Nem az érték, a fellebbenő Titkok fátyla érdekelt. Megérinteni, kézbe venni az eddig földréteg mélyén szunnyadót.  

   S egy nyálkás, ködbe fúlt kora délutánon az egyik markoló erőltetett földtúrása nyomán épnek tűnő emberi koponya gurult közvetlenül elém.

   Egyből iskolatáskámba süllyesztettem a zsákmányt. „Na, ebből hangulatlámpa formálódik otthon…”

„Kígyók, békák, denevérek! 

Emberhús szagát érző farkasok!

Utánam mind!”

   Amikor anyám hazaért, azzal szembesült, iszonyú büdösség terjeng a ház körül, s a féltett, töltöttkáposztás fazekában egy koponya vicsorít felé a forró, sós vízből. (Gondoltam, kifőzöm, akkor nem lesz ilyen fos-színe.)

   Szüleim jól lebasztak, a koponyát faterom elásta a kertünk végében, ráadásul még a „tisztelendő úrnak” is vázolhattam gyónáskor, mit tettem… 

   Naná, ő is lebaszott, mondván, ez Istennek nagyon nem tetsző cselekedet, később az egyik hittanóra után a babiloni uralkodó, Belsazár történetét is elmesélte, aki a csatában elesett zsidó fővezér koponyáját ivókehellyé alakíttatta, s abból vedelte a bort lakomáin. Ám egyszer szellemkéz írt a falára titokzatos  ákombákomot, hogy „mene”… „tekel”… „ufarszin”…, s ez azt jelentette: „megmérettél…”, „híjával találtatták”…, „darabokra szaggattatol…”. 

   Kétségtelen, mély hatású volt rám az Ószövetségi Szentírásból vett példázat, de fordított előjellel.

   „Nincs szüksége többé a koponyájára, akiből elpárolgott a lélek. Baszhatja innentől a kezet-lábat, pöcsöt, koponyát…” 

   „Hülyék ezek… Akkor is ragaszkodnak hitvány testükhöz, ha rájuk szögezik a koporsó fedelét…” 

   „Pfúj…” 

Kígyók, békák, denevérek! 

Emberhús szagát érző farkasok!

Utánam mind! 

   Ha a Belső Világ megnyílik, a külső bezárul. A folyékony vörös felfalja a mozdulatlanná dermedt feketét. Csak egymástól elkülöníthető suttogások az iránytűk:

   „Meg kéne ölnöm valakit!” 

Laszlo Aranyi (Frater Azmon) poet, anarchist, occultist from Hungary. Earlier books: „(szellem)válaszok”, „A Nap és Holderők egyensúlya”, „Kiterített rókabőr” His poems in English have appeared in over a hundred journals. New book about to be published, “Delirium &…The Seven Haiku” (Published By DEAD MAN’S PRESS INK ALBANY, NY 2023). He has been nominated several times for international awards. Known spiritualist mediums, art and explores the relationship of magic.

http://www.facebook.com/laszlo.aranyi.3

twitter.com/azmon6